Ez a poszt Nick&Tanka oldalán szerepel angolul. Ha van rá lehetőséged, mindenképp olvasd el az eredetit! A fordítás azoknak hivatott segíteni, akiknek nem komfortos az angol.
Mi az az önátadó vezetés?
Az önátadó vezetés (surrendered leadership) a legnagyobb átformáló hatással rendelkező módszer, amivel valaha találkoztunk. A gyakorlás során találkozunk a saját nyers, meztelen valónkkal, azzal, akik valójában vagyunk, pillanatról pillanatra. Lemerülünk az önmagunkkal való kapcsolódás mélyére, és hozzáférhetünk a bennünk rejlő potenciál legmagasabb szintjéhez, egyénileg és csoportosan egyaránt.
Miért érdemes az önátadó vezetést gyakorolni?
- Kapcsolódás a szükségleteidhez és vágyaidhoz
- Elmélyülhet a biztonságérzeted, amit önmagadnak nyújtani tudsz
- Megtanulsz az elméd, a tested és a lelked mélyebb összhangjából kommunikálni
- Megszabadulhatsz az önkifejezésed útjában álló szűrőktől
- Magasabb szintű önirányítás (felelősségvállalás önmagadért)
- Fejlesztheted az erőltetés nélküli vezetés képességét (anélkül, hogy másokat hibáztatnál)
- Kapcsolódás a forráshoz*
- Fejlesztheted azt a képességedet, hogy együtt tudj élni a nem-tudással. Felfedezheted, hogy ha beengeded a zavar, elveszettség, unalom és kényelmetlenség érzéseit, akkor azok mélyebb intelligenciával szólnak hozzád.
- Fejlesztheted azt a képességedet, hogy magadban hordozz egymásnak ellentmondó vagy kettős érzéseket és tudatállapotokat.
Minek adjuk át magunkat?
Amikor az önátadó vezetés keretében összegyűlünk, átadjuk magunkat annak, ami bennünk és közöttünk meg akar születni, mégpedig a legmagasabb lehetséges szinten. Nem tudjuk előre, hogy ez mit jelent, ezért minden egyes pillanatban át kell adnunk magunkat a tapasztalásnak. Ahogy ezt gyakoroljuk, egyre közelebb jutunk önmagunkhoz, és így közösen megérinthetjük ezt az éppen megszülető megélést.
Mit jelent a vezetés ebben a kontextusban?
Azt, hogy megengeded, hogy a te igazságod is kifejezésre jusson. A vezetés lehet finom, energikus, néma, és öltheti az ima, a mozgás vagy a szavak formáját is. A legmagasabb szintű vezetés azt jelenti, hogy a maga teljességében megmutatjuk a megélésünk igazságát, és önazonosan, teljes lényünkkel vagyunk jelen.
Útmutató a gyakorláshoz
Engedd létezni azt, ami itt és most van. A megélésünk már így is tökéletes. Ahhoz vagyunk szokva, hogy eltaszítjuk magunktól a valóságnak azokat a részeit, amelyekben nem érezzük magunkat otthonosan vagy biztonságosan. Ezek a részek olyan kihívást jelentő érzelmekkel és tudatállapotokkal járhatnak, mint például az ítélkezés, a harag, az undor vagy a gyűlölet. Az is előfordulhat, hogy nem engedünk teret az örömünknek, amikor a térben éppen szomorúság van. Akárhogy is, mindig megvan az a lehetőségünk, hogy találkozzunk azzal, ami éppen a legigazabb számunkra.
Találd meg az intelligenciát a jelen pillanatban. Mindaz, ami itt és most jelen van, intelligenciát hordoz. Ha mélyen odafigyelünk önmagunkra, a csoportra és a minket körülvevő térre, ráhangolódhatunk erre az intelligenciára, és gyökeret ereszthetünk a jelenben.
A köztük lévő üresség éppen olyan fontos, mint a dolgok maguk. A pohárban lévő üres tér épp olyan fontos, mint a pohár maga. Amit nem mondunk vagy csinálunk, az ugyanolyan fontos, mint amit igen.
A cselekvés és a nem-cselekvés tánca. Mivel az önátadó vezetés jellegénél fogva teret ad a nem-cselekvésnek, egyre inkább megengedhetjük, hogy a nem-cselekvés ellensúlyozza az „aktív”, „cselekvő” állapotokban rejlő kötődéseket, visszavezetve minket a csendes derűhöz.
Türelmesen figyelj, amíg a mélyebb igazság megjelenik. „Van elég türelmed, hogy megvárd, amíg leülepszik benned a felkavart iszap?” – Lao-ce. Ha a csendességben maradsz, vársz, figyelsz, és elfogadod az unalmat, az elveszettséget és a zavart, mélyebb, tiszta igazság bukkanhat fel.
Spirituális gyakorlás valódi kapcsolódáson keresztül. Engedd meg magadnak, hogy a tapasztalás nyersségét önmagában is spirituális gyakorlásnak lásd!
Cselekvés (vezetés) erő nélkül. Az önátadó vezetésben felhívással vagy példamutatással vezetünk. Ez azt kívánja tőlünk, hogy ne kötődjünk a vezetésünk eredményéhez, így nem szükséges erőt használnunk. Az önátadó vezetés során, ha valaki erővel próbálja bizonygatni az igazát, a csoport valószínűleg azonnal ellenállást tanúsít. Megtanulhatunk felfigyelni ezekre a pillanatokra, és korrigálni a viselkedésünket, vagyis felvállalni, hogy arra vágytunk, hogy igazunk legyen.
Fogadd el a kétélűséget és a kettősséget minden dolog természetes állapotaként. Férfi és nő, rend és zűrzavar, vezetés és követés, felfogás és megtestesítés… Az önátadó vezetés gyakorlata sokszor arra hív minket, hogy testesítsünk meg és ismerjünk fel magunkban két ellentétes pólust. Máskor pedig arra, hogy határozottan álljunk az egyik oldalra, és szegüljünk szembe másokkal. Ez a gyakorlat egyik legfontosabb eleme, hozzásegít, hogy egyre többet ismerjünk meg és fogadjunk el magunkból a kapcsolódás során.
Vállald fel legmélyebb szükségleteidet, vágyaidat és sóvárgásaidat azzal, hogy hajlandó vagy teljességükben megélni őket. Amikor valóban jelen vagyunk a saját megélésünkben, közelebbi ismeretséget kötünk vágyainkkal, szükségleteinkkel, és akár legmélyebb sóvárgásainkkal is. Gyakran ijesztőnek érződik ezeket felvállalni – a vágyaink sokszor csak útban vannak, és akár veszélyesek is lehetnek, ha megengedjük magunknak, hogy teljesen megéljük ezeket. Viszont ha megengedjük magunknak azt a bátorságot, ami ehhez kell, az életünk teljesen átalakulhat, a határok eltűnnek.
A megélésed minden egyes pillanatban létfontosságú eleme a közös megélés kibontakozásának. Az önátadó vezetés során, akárcsak az életben, sokszor valamilyen módon leértékeljük a saját megélésünket. Ez történik, amikor úgy érezzük, hogy nem tökéletes, és nem pontosan olyan, mint amilyennek abban a pillanatban lennie kéne. Ebben a gyakorlásban megtapasztaljuk, hogy azok a megélések, amiket a legnehezebb felvetni, azok, amikről tényleg nem gondoljuk, hogy relevánsak vagy fontosak lennének a csoportban történő események szempontjából, csodálatos utakat nyithatnak meg ahhoz, hogy élőnek és szabadnak érezhessük magunkat. Ezek a megélések mély bölcsességet hordoznak, és létfontosságúak a kollektív folyamatban.
Ez a tér arra ösztönöz, hogy mindig a saját önátadásod határait feszegesd. A gyakorlás során igyekszünk közel menni a saját határainkhoz. Akármi van jelen számunkra, akármit tapasztalunk is éppen, azzal kell dolgoznunk, és abban rejlik a legnagyobb potenciál. Az önátadás határa az itt és most, a gyakorlás pedig folyamatosan ezzel szembesít minket. Még azok a megélések is, amelyek ismerősnek vagy banálisnak tűnnek, nagy lehetőségeket hordozhatnak magukban, és átformáló új utakat nyithatnak meg számunkra.
*fordítói jegyzet: a forrás (source) spirituális körökben egy nálunk nagyobb erőt, felsőbbrendű tudatot jelent. Helyettesítsd be nyugodtan Istennel, az Univerzummal, vagy bármivel, amiben hiszel.