Ennek a blognak a célja, hogy segítsen a magyar olvasóknak megismerni egy Nyugaton egyre népszerűbb módszert. Ha esetleg találkoztál már angolul a fenti kifejezésekkel, lehet, hogy most nagy zavar van a fejedben arról, hogy melyik micsoda.
Csak hogy egyszerűbb legyen, ez a módszer nem is egy, hanem legalább három. Valamikor a 90-es évek Amerikájában többen egymástól függetlenül is rájöttek arra, hogy a pillanatban való jelenlét és az igazi emberi kapcsolódás varázslatos és gyógyító hatású. Ezekben a felismerésekben szerepet játszott a Burning Man fesztivál, a formálódó gyakorlatot pedig nagyban befolyásolta a légzésmunka, a Gestalt-filozófia, Heidegger és még sokan mások. A módszer alapítói, akik idővel persze összetalálkoztak, a személyiségfejlődés iránt elkötelezett, de szabad szellemű emberek voltak, így érthető, hogy nem szabályozták túl a dolgot.
Az autentikus kapcsolódás (Authentic Relating) talán a legátfogóbb mozgalom ezek közül. Ha ilyen workshopot látsz, az viszont valószínűleg az ennél szűkebb Authentic Relating Games-t takarja. Ez kötöttebb és pörgősebb, végig a facilitátor által adott utasításait követve gyakorolják, és abban segít, hogy a felszínes csevegés helyett mély, igazi témákról tudj szervezett körülmények között idegenekkel beszélgetni.
A circling (olyan szempontból szerencsétlen fogalom ez, hogy magyarra nem lehet normálisan lefordítani, mert vagy egy rossz emlékű geometriai eszköz, vagy egy szökésben lévő bűnöző jut az ember eszébe róla) olyan gyakorlás, ahol önmagaddal és másokkal is kapcsolatot tartva arra irányítod a figyelmedet, ami az adott pillanatban legerősebben jelenik meg benned. Ez egyfajta csoportos meditáció, aminek a mások jelenléte és az egymásra gyakorolt kölcsönös hatásotok is a szerves része.
„Na de ez pont ugyanaz, mint amit az átható kapcsolódásról olvastam a blogon!” – kiálthatsz most fel gondolatban. … Igen. Ennek az az egyszerű oka, hogy az amerikai Circling Institute megpróbált védjegyet bejegyeztetni erre a kifejezésre, ami Európára is kiterjed. A jogvita jelenleg is zajlik (azt most hagyjuk, hogy ez mennyire illeszkedik az egész gyakorlás szellemiségébe…), mindenesetre hivatalosan Európában nem hívhatjuk circlingnek. Megsúgom, szóban, egymás között annak hívjuk.
Viszont pontosan emiatt a blogban az átható kapcsolódás (Transformational Connection) kifejezést fogom használni, a biztonság kedvéért. Ne lepődj meg, ha a hivatkozások, amiket megosztok, néha circlingként említik a módszert, ettől még pontosan ugyanarról van szó.
Az önátadó vezetés (surrendered leadership, éljenek a lefordíthatatlan angol kifejezések, aki ehelyett tud jobbat, kérem, szóljon, mert nem vagyok vele megelégedve) pedig európai sajátosság (az amerikaiak inkább a szülinapi kört gyakorolják), a TC Europe (lánykori nevén Circling Europe) alapítói, John Thompson és Sean Wilkinson dolgozták ki. Ezt kis túlzással teljes anarchiaként kell elképzelni, vagyis mindenki egy körben ül, aminek nincs kiemelt szereplője, sem forgatókönyve, bárki bármit behozhat, ami csak felmerül benne. Azért hívják így, mert egyrészt mindenkinek magát kell vezetnie (talán jobb szó a felelősségvállalás: mindenki felelős a saját jólétéért és érzéseiért, magának kell éreznie, hogy mire van szüksége, és tenni is azért, hogy megkapja), másrészt viszont mindenki átadja magát a csoport kollektív bölcsességének és a közös flow-nak. Ettől még a facilitátort angolul leadernek hívják, hogy teljes legyen a zűrzavar.
Remélem, ezzel sikerült eloszlatnom a katyvaszt a különböző fogalmak körül. Az is lehet, hogy ahogy elkezdünk Magyarországon magyarul gyakorolni, kialakul majd egy teljesen saját kifejezés az angolból bikkfa módon magyarosítottak helyett. Alig várom!