A cikk a hivatalos oldalról származó írás fordítása. Ha tudsz angolul, mindenképpen olvasd el az eredetit! Ez a blog azoknak hasznos, akiknek az angol nem komfortos.
A fontosabb gyakorlási formák
Szülinapi kör (birthday circle)
Hogy néz ki?
Egy átlagos körben 3-10 ember vesz részt. Körben ülnek, és mindannyian egy emberre figyelnek előre meghatározott ideig, általában 20-45 percig.
Hogyan zajlik le?
A kör azzal kezdődik, hogy kiválasztják a „szülinapost”, aki utána a figyelem középpontjában áll majd. Ezt rendszerint rövid (kb. egy perces) vezetett meditáció követi. Ezután a szabadabb felfedezés időszaka következik, amikor a résztvevők kommunikálnak és interakcióba lépnek. Ebben a fázisban a csoport bármelyik tagja dönthet úgy, hogy:
- Kérdést tesz fel, hogy megpróbáljon ráérezni, hogy igazából mit él át abban a pillanatban a szülinapos. Ez nem intellektuális megértést takar!
- Megosztja a saját, pillanatnyi megélését a szülinapossal kapcsolatban.
Ez a két tevékenység (a szülinapos pillanatnyi megélésének az átérzése és a szülinapossal kapcsolatos saját pillanatnyi megélésünk megosztása) teszi ki a szülinapi kör 95%-át.
Lezárás:
Amikor közeleg az idő vége, a facilitátor felhívja a figyelmet arra, hogy a kör pár perc múlva véget ér, és valamilyen egyszerű módon hivatalosan lezárja a gyakorlatot, a résztvevők pedig megnevezik, hogy mi történt (például mindenki egy szóban összefoglalja a körben szerzett személyes tapasztalatát).
Önátadó vezetés (surrendered leadership) körök
Hogy néz ki?
Az önátadó vezetés során a kör 3-130 főből állhat, és általában 30 perc-5 óra közötti ideig tart. Ha van elég hely, mindenki körszerű alakban foglal helyet (vagy online, videokonferencia használatával), hogy lássák egymást. Ha nincs elég hely, akkor két-három sorban is ülhetnek, egymás mögött.
Hogyan zajlik le?
A kör általában úgy kezdődik, hogy a facilitátor valamilyen módon jelzi, hogy a gyakorlás elkezdődött. Ezt általában szavakkal fejezi ki (például „ha még nem kezdted meg a gyakorlást, akkor felkínálom a lehetőséget, hogy most elkezdd… terjeszd ki azt a figyelmet, amellyel eddig a szülinapi körben voltál jelen, és figyelj az egész csoportra, saját magaddal együtt”). A különböző facilitátorok kreatív módokat is kitalálhatnak, hogy jelezzék a gyakorlás kezdetét. Ilyen lehet például a beszédes csend is. A facilitátor gyakran mond egy-két mondatot, ami megadja a kör alaphangulatát és kontextusát. Ez rajta múlik, és nagyon sokféle formát ölthet, tehát szinte minden alkalom más. De majdnem mindig egy pillanatnyi megélést is tartalmaz, miközben felkínálja a résztvevőknek a következő lehetőségeket:
- Vállalj felelősséged a saját élményed irányításáért,
- Légy tudatában a csoporthoz fűződő kapcsolatodnak,
- Figyelj a megérzésedre, és hagyd, hogy elvezessen valami nálad nagyobbhoz.
A bejegyzés szerzője például egyszer a Tini Nindzsa Teknőcökről beszélgetett a résztvevőkkel a kör kezdete előtt, ezért így határozta meg a kontextust: „A következő 90 percben arra hívom meg mindannyiunkat, hogy meditáljunk a nindzsa teknőcök stílusában. Egyrészt, fogadjuk örömmel azt, amit valamelyikünk behoz a körbe, hogy saját képére formálja azt – Raffaello hangulatváltozásait, Michelangelo ügyetlenkedését, Leonardo vezetői energiáját és Donatello intelligenciáját. Másrészt pedig cselekedjünk csapatként, és tegyük jobb hellyé a várost – más szóval, állítsuk egymást kihívások elé, de támogassuk is egymást, miközben együtt haladunk egy nagyobb jó felé, ami túlmutat a saját személyes nyereségünkön.” Lehet, hogy az új résztvevők nem ismerik fel ezeket a jelzéseket, de utólag arról szoktak beszámolni, hogy ezek a nyitómondatok elültették valaminek a magját, és meghatározták az egész kör tevékenységét.
Az idő hátralévő részében a résztvevők különböző módokon lépnek kapcsolatba egymással, például egyszerűen beszélnek, mozognak (amibe kölcsönös beleegyezés esetén beleférhet a másokkal való érintkezés is, mint az ölelés), meta-megfigyeléseket osztanak meg, vagy más meditációs és személyes gyakorlatokat hoznak be. A facilitátor(ok) bármelyik tevékenységben részt vehetnek a felsoroltak közül, de ezen felül az is a szerepük, hogy az egyéni és csoportos megmozdulásokat a jelenlét és az önátadás irányába tereljék, miközben az átfogó kontextust is folyamatosan fenntartják. Meghúzzák a határokat a részvétel olyan formái előtt, amelyek távolabb vinnék ettől a csoportot, például ha valaki megpróbálja a teljes kört bevonni egyetlen, gyógyító szándékú tevékenységbe.
Témák felfedezése
A résztvevők gyakran észreveszik, hogy a körök egy univerzális téma körül forognak, amelyen a csoport tagjai osztoznak, miközben mindenki nagyon egyéni módon tapasztalja azt meg. Például képzeljünk el egy kört, ahol egy férfi elvesztette egy szerettét, és most megéli a gyászt. Eközben egy másik férfi először fejezi ki a haragját, egy nő üresnek érzi magát, egy másik nő pedig azt veszi észre, hogy undorodik. Első ránézésre ezek nem tűnnek rokon érzéseknek, de jobban belegondolva a résztvevők rájönnek, hogy a halálra és a gyászra adott reakcióikat fedik fel – a tehetetlenség miatti haragot, a mély gyász okozta ürességet, és a fájdalmas veszteség elől menekülő elkerülés okozta undort. Ezek a közös, mégis egyéni témák olyan gyakoriak, hogy sok gyakorló úgy gondolja, hogy ez minden önátadó vezetés sajátja, akár észrevesszük és megnevezzük ezeket a témákat, akár nem.
Ezt a jelenséget több nézőpontból is magyarázhatjuk (családállítás, Gestalt, pszichodráma, belső család rendszer), főleg, ha ezeket a kör minden résztvevőjére egyszerre alkalmazzuk. Ezeket a nézőpontokat elfogadjuk, de az önátadó vezetés gyakorlata egyikhez sem kötődik kimondottan. Bármelyik körnek lehet egyetlen témája, de kibontakozhatnak altémák, több téma egymás után, vagy egymásra épülő, egyre komplexebb témák is. Nem muszáj mindenáron egy témát boncolgatni, a csoportok pedig általában elutasítják azt, amikor valaki megpróbál erőltetni egy konkrét témát, gondolati modellt, vagy egyetemlegesként állítja be a saját élményét, hacsak ez a valaki közben el nem ismeri a többiek egyedi értelmezését is.
Spontán szertartások
Időnként bizonyos „szertartások” jönnek létre természetes módon, mert mindenki úgy dönt, hogy részt vesz egy konkrét folyamatban, miközben tudják, hogy bármikor megkérdőjelezhetik vagy kiléphetnek belőle. Ezek általában nagyon furcsák, például a csoport egyik tagja felkapcsol egy képzeletbeli lámpát, hogy cselekvésre serkentse a többieket. Míg a más gyakorlatokból származó rituálék megadhatják a kezdőlökést, a kreativitás miatt az eredmény kiszámíthatatlan.
Fura dolgok történnek
Sok résztvevő számol be érzékelésbeli változásokról, amelyek misztikus vagy tudatmódosult élményekre emlékeztetnek. Ilyen lehet például, ha valaki a többiek arcában valaki mást kezd látni, ha a szoba hirtelen világosabbnak tűnik, fehéres sárga fény árasztja el, de az is, ha az érzékek (különösen a látás, a hallás és a testi érzetek) felerősödnek, vagy ha valaki úgy érzi, hogy kapcsolatba került egy archetípussal, például a bolonddal, a macskával vagy az anyával, esetleg térben és időben korlátlan, ürességgel párosuló jelenlétet tapasztal, ha az identitása kitágul vagy felszabadul, egységben érzi magát a többiekkel, a csoporttal, és/vagy az élet egészével.
Néha az emberek remegni kezdenek. Ez lehet egy kis hátborzongástól kezdve a kar vagy a láb akár fél percig tartó folyamatos rángásáig bármi. Akár idegi eredetű remegésnek, energia-felszabadulásnak, vagy valami ezoterikusnak, például Kundalininek vagy eksztatikus táncmozgásnak tekintjük ezeket, az élmény általában semleges vagy pozitív. Ezek a jelenségek meglepő módon a szokványosabb megélésekkel egyszerre is jelentkezhetnek.
Lezárás
Az önátadó vezetés körei sokféle módon érhetnek véget, és mindegyiknek jelentése van. Bizonyos mintázatok azért megfigyelhetőek. Annak ellenére, hogy a körben bárki bejelentheti a gyakorlás végét, ha közben nincsenek ráhangolódva a csoport pillanatnyi hangulatára, a többiek nem fogják követni az utasítást, hanem folytatják a gyakorlást. Ezért a facilitátor gyakran megvárja, hogy a csoport energiája megváltozzon, és csak utána jelzi, hogy a kontextus változni fog.
Ha az esemény időtartama korlátozott, például esti gyakorlásról, coaching ülésről vagy online találkozóról van szó, a facilitátor többnyire megtalálja a módját, hogy zárás előtt néhány perccel közölje ezt a tényt a csoporttal. Azzal, hogy a csoport megtudja, hogy közeleg a vége, általában könnyebb eljutni valamiféle lezáráshoz, miközben a résztvevők elfogadják, hogy a körben történtek a hivatalos zárás után is hatni fognak rájuk. Néha a a facilitátor vezetett záró rituálét kezdeményez, például párokba osztja a csoportot, és ad nekik egy mondatkezdést, amire felváltva válaszolnak. Ennek a célja, hogy segítsen levonni a tanulságokat és megérteni, ami a körben történt. Előfordul, hogy a facilitátor megkér néhány embert, hogy osszon meg valamit, amit megtudott.
Különleges körök
A 35 főnél nagyobb, két óránál tovább tartó önátadó vezetés köröknek különleges zamata van. A teljes csoport figyelme nem összpontosul annyira: lehet, hogy kettő vagy több beszélgetés indul el egymással párhuzamosan, sőt, előfordulhat, hogy a nagy csoport több kisebbre oszlik, mert az emberek helyet változtatnak a megérzéseiket követve.
A kisebb csoportok mérete, alakja és helye a gyakorlás ideje alatt változni fog, mert az egyes résztvevők folyamatosan mozoghatnak az egyes csoportok között, saját döntésük alapján. A kis csoportok a gyakorlás végén gyakran visszatérnek a nagy körbe.
„Teljes csoportos” önátadó vezetés körök
Van egy jelenség, amikor is a résztvevők néha panaszkodnak, hogy egy kör „túl nagy”-nak érződik. Ebben az az érdekes, hogy akkor merül fel ez a probléma, amikor az eseményen részt vevők mind egy körben ülnek, akkor is, ha a résztvevők száma nem olyan magas. Például ha az eseményen tízen vesznek részt, akkor legalább egyvalaki biztos azt fogja mondani, hogy úgy érzi, hogy a nagy csoportos kör túl nagy a kisebb csoportokhoz képest. Viszont ha ugyanezek az emberek egy 13 fős kis körben ülnek egy 34 fős eseményen, akkor a panaszkodó azt fogja mondani, hogy ez egy működőképes csoportméret.
A körök közti hasonlóságok és különbségek
(köszönjük az analógiát Pete Michaud-nak)
Képzeld el, hogy még soha egyetlen filmet se láttál. Akármilyen jól magyarázzák el neked, valószínűleg még mindig nehezen fogod majd fel, hogy mi az a film, amíg meg nem tapasztalod személyesen. Pontosan erről van szó.
Képzeld el, hogy életedben először megnéztél egy filmet. Ekkor már elég szilárd elképzelésed lesz arról, hogy milyen egy film, hiszen szinte mindegyikben vannak mozgóképek, zene, párbeszéd, cselekmény stb. Majdnem minden körnek vannak hasonló vonásai.
Viszont nem fogsz igazán megérteni egy horror- vagy dokumentumfilmet, ha csak egy Disney-rajzfilmet láttál. Valószínű, hogy ha ebből próbálnál következtetni arra, hogy milyenek általában a filmek, az elképzeléseid még ennél is pontatlanabbak lennének.
Az átható kapcsolódás és az önátadó vezetés is hasonló, hiszen minden alkalom nagyon egyedi. Még ha ugyanazok az emberek vesznek is részt egy körben, akkor is minden gyakorlás más műfaj, más ütemmel, témákkal és elemekkel. És ahogy a filmek is drámai mértékben megváltoztak a kezdetek óta, ezek a gyakorlatok is folyamatosan fejlődnek.
Ezért arra buzdítunk, hogy próbálj ki több alkalmat, hogy valami közelítő segédfogalmad legyen arról, hogy mi történik.