A poszt Unreal írásának fordítása. Ha tudsz angolul, mindenképp olvasd el az eredetit! Ez a változat azoknak hasznos, akiknek nem komfortos az angol.
A circling egyfajta gyakorlás, ugyanúgy, mint ahogy a meditáció is gyakorlás.
Számos formája létezik (akárcsak a meditációnak is). Egész életfilozófiák is épülnek köré. Rengeteg intellektuális, agyalós vitát folytatnak a circling elméleti hátteréről is, ezek a viták gyakran Ken Wilber integrálelmélete körül forognak. A circlingből szubkultúrák nőttek ki. A módszert leginkább az USA-ban és Európában gyakorolják, és sok New Age-es, hippi és önsegítő guru arcot vonz. Tippem szerint a gyakorlók életkorának a mediánja a harmincas évekre tehető. A circlinget gyakorlókat néha relacionalistáknak szoktam hívni.
Az elmúlt években a circling felkeltette a racionalisták figyelmét, így került ez a poszt a LessWrong oldalra*. Remélem, hogy utat tudok mutatni azoknak, akik felteszik a kérdést: "Hallottam erről a circling nevű dologról, de... micsoda ez pontosan?" Illetve azoknak is igyekszem válaszolni, akik azt kérdezik: "Miért olyan ki...ott nehéz elmondani, hogy mi ez? Nyögd már ki!"
Valószínűleg hallottál már az inferenciális távolság** kifejezésről. Tiffany barátnőm javasolt egy hasonló kifejezést, az experienciális, vagyis tapasztalati távolságot. Ez az a szakadék, amelyet a tapasztalataink összessége közötti különbség miatt jön létre. Mondjuk úgy, hogy a circling közben szerzett bizonyos élmények nagy experienciális távolságot jelentenek, és ezt a szakadékot nem lehet egyszerűen, szavakkal áthidalni. A releváns "adatok" nagy része az élmény nem verbális, szubjektív részében rejlik, és még ha elő is tudnék állni egy jó hasonlattal vagy magyarázattal, akkor sem igazán tűnne el a szakadék. Tudom, ez már-már idegesítően posztmodern.
[Igen, szeretem piszkálni a posztmodernizmust.]
De mégis van mit mondanom a témában, úgyhogy folytatom. Csak szögezzük le, hogy ez a poszt nem feltétlenül kelti majd a szellemi jóllakottság érzetét. Azt hiszem, inkább olyan lesz, mint lenyalni egy pilótakekszet... ráadásul a külső oldalát.
Előrebocsátok néhány dolgot.
- Nem azért írom ezt, hogy eladjam neked a circlinget, vagy meggyőzzelek arról, hogy ez jó dolog. Azt javaslom, hogy hagyatkozz inkább a saját kíváncsiságodra, megérzéseidre és intelligenciádra. Nem akarom, hogy félretedd a gondolkodó és érző képességeidet csak azért, hogy be tudd fogadni, amit írok. Inkább maradj végig kapcsolatban a tudatosságoddal, az érzékelt valósággal és a gondolataiddal (remélem, érthető, hogy mire gondolok).
- A legjobb bevezetés a circlingbe az, ha ténylegesen kipróbálod. Ez így olyan, mintha a Toy Story című filmet próbálnám elmagyarázni egy olyan embernek, aki még sosem látott filmet. Nem érdemes egy filmet szavakkal átadni valakinek, sokkal jobb, ha leültetjük az illetőt, hogy nézze meg maga. Úgyhogy azt ajánlom, ha olvasás közben úgy érzed, hogy ki akarod próbálni, akkor nyugodtan hagyd itt a cikket. A szavaim csak halvány utánérzést tudnak átadni. Én szóltam!
- Ezt a cikket egy racionalista írta, aki több mint 400 órányi circling tapasztalatot szerzett, és a circling összes fontosabb stílusát és iskoláját kipróbálta.
Na jó, megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen is egy ilyen kör (maga a tevékenység, nem általában a módszer), de szeretném felhívni a figyelmedet erre a röpke 100 oldalas angol nyelvű pdf-re***, amiben megpróbáltak mindent leírni, amit csak a circlingről írni lehet. (A szerző viszonylag amatőr a circling világában, és számos vitatott mondat szerepel a könyvben, de alapos munka. Csak fogadd egészséges kételkedéssel.)
Szóval, mi az a kör?
Úgy kezdődik, hogy leülsz egy pár emberrel körbe. Eddig megvan?
A csoport akár 2 főből is állhat, de több mint 50-en is részt vehetnek egyszerre, de általában 4-12 fő közötti létszámra számíts.
Gyakran előfordul, hogy a résztvevők explicite megállapodnak valamiben, vagy hangoztatják az alapelveket. Ez segít abban, hogy mindenki azonos elvárásokkal álljon hozzá a gyakorláshoz. A megállapodások eltérhetnek az egyes körökben vagy iskolákban. De gyakoriak a következők: "Add meg a tiszteletet saját magadnak", "Vállald fel a megélésedet", "Maradj az érzet szintjén"...
Általában legalább egy facilitátor jelen van. Ők figyelik az időt, és ők jelentik be, amikor a kör elkezdődik és véget ér. Többnyire extra jó, extrán odafigyelő résztvevőként működnek, nem ők irányítják a kört.
A csoport ezután beszélgetésbe kezd. Vagy talán pontosabb kifejezés az, hogy megtapasztalják, milyen együtt lenni, és néha beszámolnak egymásnak a tapasztalataikról.
[Meg kell mondjam, nagyon büszke vagyok erre a leírásra. Annyira tömören összefoglaltam!]
A két alapvető körtípus: organikus és szülinapi
Az organikus körök**** olyanok, mint egy kötetlen csoportos beszélgetés, vagyis kezdetben nincs különös célja vagy iránya. Néha menet közben kialakul egy fókusz, néha viszont nem. Minden résztvevő oda irányítja a figyelmét, ahova csak akarja, és mindenki különféle módokon próbálhatja meg a csoport figyelmét is irányítani. Mi történik, ha bizonyos molekulákat egy edénybe teszünk? Hogyan reagálnak? Kialakul valamilyen kötés, vagy taszítani fogják egymást? Milyen érzés ilyen molekulának lenni? Hogy érzi magát a veled szemben lévő molekula?
A szülinapi körök viszont egy kimondott fókusszal indulnak. Egy embert kiválasztanak "szülinaposnak", és a facilitátor gyengéden erre a személyre irányítja a többiek figyelmét, hasonlóan ahhoz, amikor meditáció alatt visszairányítod a figyelmedet a légzésedre. A csoport megpróbálja elképzelni vagy megtestesíteni, hogy milyen érzése lehet a szülinaposnak, és egy kicsit az ő szemével látják a világot - miközben azt is észlelik, hogy milyen érzések vannak bennük magukban gyakorlás közben.
A circlinget gyakran "kapcsolati gyakorlásnak" nevezik.
A módszer középpontjában ezek a kérdések állnak: Milyen érzéseim vannak éppen? Mit érzek, miközben egy másik emberrel kapcsolódom? Milyen érzés nekem, amikor megpróbálom megérezni, amit a másik érez? Hogyan fejezhetem ki magam? Hogyan fogadnak mások engem és az önkifejezésemet?
Más szóval, ez a módszer azt járja körül, hogy milyen érző lénynek lenni más érző lények társaságában. Különösen azt, hogy milyen érzés embernek lenni más emberek között.
Ha eddig még nem gondoltál arra, hogy "érző lénynek lenni nagyon fura érzés; embernek lenni iszonyúan fura; embernek lenni más emberek között elképesztően, totálisan elborultan fura", akkor úgy sejtem, hogy még nem térképezted fel teljes mértékben ezt a területet. A circling segített nekem, hogy jobban átéljem a létezés furcsaságát.
Hogyan kapcsolódik a circling a racionalitáshoz?
Feltűnt, hogy aggodalmat és félelmet érzek, ahogy erről készülök írni. Félek, hogy nem leszek képes megadni neked, az olvasónak azt, amit szeretnél, és hogy unatkozni kezdesz, vagy elítélsz majd érte.
[^Ez itt egy tipikus circling-lépés volt: felfedtem, hogy mit érzek, és hogy milyennek képzelem a közeljövőt.]
Ha most circling közben lennénk, megkérdezhetnélek, hogy ez valóban igaz-e - tényleg unatkozol? [Most felkínálom a lehetőséget, hogy magadba nézz és ellenőrizd.]
Az imént félelmet éreztem. Ez a félelem a valóságról alkotott, de ki nem mondott feltételezéseimen alapult. De nem kell pontosan ismernem és szétszálaznom ezeket a feltételezéseket, elég, ha ellenőrzöm, hogy igazak-e, mégpedig úgy, hogy megkérdezlek téged. Hiszen te is a valóság része vagy, és rendelkezel releváns adatokkal.
Azzal, hogy feltettem neked ezt a kérdést, miközben a félelmemet és várakozásomat is átéltem, megnyitottam azokat a részeimet, amelyek képesek felülírni a feltételezéseket. Ezek olyanok, mint megannyi szem, ami általában behunyva marad. A válaszodtól függően különféle módokon fogadhatom a tőled jövő adatokat (lepereghetnek rólam, beépíthetem őket a világképembe, vagy meg is kérdőjelezhetem őket).
A circling tehát talán úgy kapcsolódik a racionalitáshoz, hogy:
- olyan állapotba hoz, hogy nyitott legyek a feltételezéseim frissítésére,
- arra tanít, hogy kertelés nélkül kérjek adatokat a világtól,
- és hogy válaszoljak az adatokra és fogadjam be azokat - minden elérhető képességemet felhasználva.
Mit jelent az, hogy nyitottak vagyunk a feltételezések frissítésére?
Ha részt vettél a CFAR***** komfortzóna-felfedező workshopjának (CoZE) valamelyik újabb kiadásán, na pont arról van szó.
Vannak olyan részeim, amelyek nem mernek átnézni a kerítésen, mert a túloldalon esetleg sárkányok lehetnek. (Miért van ott egyáltalán az a kerítés? Mit tudom én. Chesterton találta ki.)
A feladatom ezért nem az, hogy a rettegő részeimet áthajigáljam a kerítésen, azt javasoljam nekik, hogy csukják be a szemüket és ugorják át, vagy hogy lebontsam a kerítést. Inkább a kerítés mellett sétálok a rettegő részemmel együtt, elfogadom a félelmet és elismerem a létezését. Aztán azzal játszom, hogy próbálok közelebb kerülni a kerítéshez, vagy a karommal hadonászok fölötte, vagy átpislogok fölötte, vagy akár megérintem a kerítést.
És mindeközben tisztában vagyok a félelmemmel, nem nyomom el, nem bélyegzem meg, és nem szakítom meg vele a kapcsolatot. Figyelek rá, és közben próbálom észrevenni a belső érzeteimet és a tudatosságomat. Teljes mértékben ki vagyok téve az új információnak, mint amikor lassan ereszkedem bele egy jeges fürdőbe, összes érzékemet kiélesítve. Tapasztalatom szerint, ha a szimpatikus idegrendszerem aktív, akkor sokkal inkább hajlamos vagyok új információt befogadni, mint amikor nyugodt vagyok (és a paraszimpatikus idegrendszer aktív).
Ilyenkor vagyok a legnyitottabb arra, hogy új inputot fogadjak be a világtól, és ilyenkor hat rám a leginkább a beérkező új adat.
Circling közben ezt gyakorolhatom, és játszhatok vele, aminek nagyon erős hatása lehet.
Mit jelent az, hogy minden elérhető képességemet felhasználva fogadom be a beérkező adatokat?
Azt, hogy nem "fogadok el" gondolkodás nélkül mindent, ami történik előttem. Teljes éberséggel vagyok jelen, és ha valami nem kerek, azt észreveszem és nem hagyom szó nélkül.
Ha ténylegesen kapcsolatban vagyok a testemmel és az érzékszerveimmel, akkor felfigyelek minden apró jelre, ami azt sugdossa nekem, hogy "ajjaj" vagy "cöhh". Ezek a jelek sokszor nem önthetők szavakba. A kényelmetlenség vagy a visszahúzódás legapróbb jelét is fontosnak tekintem, még ha nem is mindig értem a jelentésüket. Dönthetek úgy is, hogy hangosan megnevezem őket, és megnézem, hogy reagál rá a másik ember.
Más szóval, az ismeretszerzéshez kapcsolódó önvédelmi rendszerem aktív. Szünet nélkül folytatja a tevékenységét, és akarom is, hogy így legyen. Ha valami mégis átcsúszik a védelmen, azt akarom, hogy feltűnjön, és később megvizsgálhassam. Néha segít, ha lelassítunk. Az elmém is automatikusan védi magát. Volt olyan, hogy egy kör közben elaludtam, elterelődött a figyelmem, nem sikerült összerakni egy mondatot, fájdalmasan összezavarodtam vagy unatkozni kezdtem, meg ilyesmik. Az viszont menő, hogy ezeket menet közben is felismertem.
Viszont ha nem vagyok kapcsolatban a testemmel - ha elzárkózom, ha egyébként sem érzem a testemet és az érzelmeimet, ha túlterhelnek az események, vagy ha csak a gondolataimmal vagyok elfoglalva, akkor ezt a készséget érdemes először fejlesztenem. Meg kell tanulnom tudatában maradni önmagamnak és a testi érzeteimnek, akkor is, amikor kényelmetlenül érzem magam, vagy aktiválódik az idegrendszerem. A circling ennek a fejlesztésében is segít, hasonlóképpen a fókuszoláshoz.
Minél jobban megerősítem ezt a képességemet, annál jobban tudok majd kapcsolódni az univerzumhoz, ahelyett, hogy elkerülném azokat a részeket, amik nem tetszenek, amiknek a létezését sem akarom elismerni, amiket látni sem akarok.
Úgy sejtem, hogy egyesek talán nem is tudják, hogy miből maradnak ki. Olyan emberekről van szó, akik úgy élték le az egész életüket, hogy nem igazán volt "érzelemkönyvtáruk", és soha nem jöttek rá, hogy a testük mindenféle információval szolgál. Általában ezek az emberek nem is kezdik keresni azt, ami hiányzik, amíg valami komolyabb probléma fel nem bukkan az életükben, amit nem tudnak megmagyarázni.
Circling, mint a racionalitás gyakorlóterepe
A circling a fejlődés ütemét sokszorosára gyorsító gyakorlóterep lehet a racionalitáshoz kapcsolódó számos készség esetén, például:
- Valós idejű önvizsgálat
- Átadni magunkat az ismeretlennek/felfedezni a határainkat
- A terep ismeretlen vagy eddig elkerült részeinek a felfedezése (mint a CoZE workshopon is)
- Ránézni a terep azon részeire, amiktől eddig elhúzódtál (banalizálás)
- A dupla döntőpont******-szellemisége: nyitottnak maradni arra az eshetőségre, hogy tévedsz, a nézeteid frissítése, elfogadni, hogy a másik embernél is lehet a térkép releváns része
Azt tapasztaltam, hogy a circling különösen erőteljes eszköz, ha kombináljuk más technikákkal, például:
- Belső dupla döntőpont (a CFAR technikája belső konfliktusok feloldására, ami nagyon komoly önvizsgálatot kíván)
- A változással szembeni immunitás feltérképezése (Kegan-Lahey technikája, amely azzal ér el tartós változást, hogy a nagy feltételezéseket keresi)
- CT charting (technika a hiedelmeid feltérképezésére és a rejtett feltételezések feltárására)
- bármilyen strukturált próbálkozás a hiedelmeink megismerésére és az alapvető feltételezések megtalálására, amikhez eddig ragaszkodtunk
Ha a fenti technikák közül az egyikkel megtaláltam egy alapvető feltételezést, a circling segítségével tesztelhetem az érvényességét. (Az én alapvető feltételezéseim gyakran más emberekhez kapcsolódnak: "senki nem ért meg engem, és ha meg is tudnának érteni, akkor sem akarnának".) Néha circling közben is érzem, hogy ezeket a feltételezéseket mások próbára teszik.
Szóval ha kipróbálom a circlinget, mindez, amit itt leírtál, meg fog történni velem?
Valószínűleg nem.
A körök nagyon széles skálán mozoghatnak. (Az egyes körök paraméterei sokat számítanak, például hogy ki vesz részt, ki a facilitátor, melyik circling iskolán alapul, milyen a megvilágítás stb.)
Körülbelül száz alkalommal próbáltam ki a circlinget, és sok esetben háromnapos rendezvényeken vettem részt. Úgy gondolom, hogy a többnapos eseményeken lehet igazán jól kipróbálni a módszert, úgyhogy azt javaslom, hogy kezdd ezzel. Így egyes dimenziók mentén némileg csökken a változékonyság.
Milyen veszélyei vannak a circlingnek?
1. Kapcsolatfüggővé válhatsz.
A circling (végső formájában) az igazság keresésére irányul, legalábbis én ezt gondolom. De sokan azért sereglenek a módszerhez, mert így átélik a másokhoz való kapcsolódást.
Ez nem szükségképpen rossz dolog. Azt hiszem, hogy az emberek közötti kapcsolat sokunk életéből súlyosan hiányzik, szinte ki vagyunk rá éhezve. Jó dolog, ha ebből többet tudunk juttatni az életünkbe.
Viszont van olyan, hogy túl sokat kapunk a jóból.
2. Tévhitek keríthetnek hatalmukba.
Szerintem ez a kockázat mindig fennáll az emberi élet során. De a circling úgy működik, hogy bizonyos dolgokat a szokásosnál láthatóbbá tesz, és ha ezek közül a hirtelen kiemelkedő dolgok közül valamelyik valahogyan tévútra vezet, és emiatt elkezdesz "téves" dolgokban hinni, akkor ez komolyabb problémát jelenthet.
De nem hiszem, hogy ez olyan óriási gondokat okozna, ha valakinek jó meta- vagy meta-meta-folyamatai vannak, amelyek végül elvezetik az igazsághoz. (További információkért lásd a LessWrong oldal többi részét!)
Ezen kívül szerintem ez a veszély csökkenthető, ha szélesebb körből meríted az adataidat. Kerüld el tudatosan a buborékot. Csatlakozz többféle, a szektaság határán egyensúlyozó közösséghez.
3. A rossz körök káros hatással járhatnak.
Szerintem a jó és a rossz körök között van minőségbeli különbség.
Konkrétan arra gondolok, hogy a jó facilitátorok megértik a mentális egészség árnyalatait, és legalább valamennyire beleásták magukat valamiféle terápiás módszerbe. A circling nem terápia, de gyakran felmerülnek pszichológiai témák. És ha te megnyílsz, és sebezhetővé teszed magad egy olyan környezetben, ahol nincsenek felkészülve arra, hogy kezeljék a mentális egészségi problémáidat, annak igenis rossz hatása lehet.
Egy jó facilitátor nem fog arra kényszeríteni, hogy megnyílj, vagy hogy sebezhetővé válj (ez szembemenne a circling alapelveivel). Inkább ráhangolódik az idegrendszeredre, és megpróbál ráérezni, mikor stresszelsz, szorongsz vagy lefagysz, és valószínűleg visszatükrözi ezt neked, hogy meggyőződjön róla. A circling nem arról szól, hogy "el akarunk jutni valahova", "meggyógyítunk" vagy "megoldunk egy problémát". Szóval ha olyan körrel találkozol, ahol úgy tűnik, hogy ezzel próbálkoznak, akkor próbálj valami olyasmit mondani, hogy "az a történet megy a fejemben, hogy itt most igyekszünk valamit megoldani".
A jó facilitator gyakran pénzbe kerül - legalábbis van korreláció. Nem venném adottnak, hogy a facilitátor jó, csak azért, mert pénzt kér, de ez egy jól látható jel.
Zárógondolatok
A circling nem hódította meg a világot, szóval érdemes ugyanazt a kérdést feltenni, mint a racionalitásnak is: mivel nem hódította meg a világot, miért gondolod, hogy valós?
És akárcsak a racionalitás esetén, itt is az a válaszom, hogy "nem tom, talán azért, mert valami bennem azt mondja, hogy az?"
/megnyalja a pilótakekszet
*A LessWrong egy racionális gondolkodással foglalkozó közösségi oldal. Célja a racionalitás fejlesztése és gyakorlása, központi eleme az igazság keresése és a kitűzött céljaink elérése.
**Mármint a LessWrong lelkes olvasói valószínűleg hallottak róla, te viszont feltételezem, hogy még nem. Ők úgy definiálják az inferenciális távolságot, mint azoknak a lépéseknek vagy köztes fogalmaknak a számát, amiket le kell fektetni vagy el kell magyarázni a másik embernek ahhoz, hogy beszélgetni tudjatok arról, amiről valójában szeretnétek. Vagyis "milyen messziről indulunk". Például ha egy fizikusnak akarod elmagyarázni az evolúciót, könnyebb dolgod lesz, mintha egy iskolázatlan embernek magyaráznál, hiszen utóbbi esetben onnan kell indulni, hogy mi az a tudományos módszer, hogyan bizonyítanak egy állítást, milyen régen élnek élőlények a Földön, mi az a genetika stb.
***Az eredeti cikkben hivatkozott circling útmutató azóta fizetős könyvként érhető el, viszont a szerző jelenleg egy bővebb kiadáson dolgozik, ami egyelőre ingyenesen elérhető a linken.
****Ezeket hívjuk az átható kapcsolódásban (vagyis az európai circlingben) önátadó vezetésnek (surrendered leadership).
*****Center for Applied Rationality, Alkalmazott Racionalitás Központ, kaliforniai nonprofit, amely a racionalitásról és a kognitív torzításról szóló workshopokat szervez.
******Double crux, a CFAR által kifejlesztett új technika a nézeteltérések rendezésére. A lényege, hogy ha két ember véleménye egy kérdésben eltér (az egyik azt állítja, A igaz, a másik pedig, hogy A hamis), akkor keresnek egy olyan állítást, amiben szintén nem értenek egyet, és ez az állítás (B) alátámasztja az A-val kapcsolatos véleményüket (tehát az egyik ember azt gondolja, hogy B igaz, ezért A is igaz, a másik pedig azt, hogy B hamis, ezért A is hamis). Ezt szükség szerint megismétlik, amíg el nem jutnak egy olyan állításhoz, amin az egész érvelésük nyugszik, és kísérleti úton ellenőrizhető. Így a hangsúly nem a konfliktuson van, hanem az igazság közös feltárásán.