Múlt hétvégén végre elkezdődött az, amire március óta várok: a facilitátorképzés, azaz a SAS!
Hogy miért hívják így, miközben se nem skandináv légitársaság, se nem brit légierő (Special Air Services)? Valakinek egyszer az volt a vicces asszociációja, hogy pont annyira „közismerten kemény képzés, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a résztvevők mentális és fizikai teljesítőképességének végső határai feszegesse”. Jó marketing, igaz? Vajon tényleg ennyire teljesíthetetlen?
Ismerek olyat, aki félúton abbahagyta, de a legtöbb ember, akivel találkoztam, nemcsak elvégezte, hanem akár többször is belevágott. Akárhányszor meg lehet ismételni, csak győzze az ember pénztárcával. De mi is ez az egész?